Hahó,
gyorsan elrepült ez a pár nap,
szerdán elmentünk a vonatállomásra, hogy induljunk haza, ahol egy órát késett a Hága-Amszterdam járat, ami errefelé szürreális. De ez már a közepe:)
kezdjük a párizsi utammal és néhány közjátékkal.. hajnalban a a taxis rossz állomásra vitt ki, mert" ahová maga akart menni, az nincs nyitva hat előtt", mondom, de igen, (azért nem figyeltem, mert olvastam az anyagomat hátul és amikor megállt eszméltem fel, hogy mi a kotta:)) szóval majdnem lekéstem a vonatot- ami persze az általam megjelölt állomásról indult és a köcsög kifizettette velem a teljes taxiórát, de nem álltam le vitázni, mert siettem... szóval indult a vonat, amire már nem volt időm jegyet venni, de elmagyaráztam a kallernak a szitut, így láss csodát megkaptam simán a jegyet büntetés nélkül a vonaton:)).. Párizs nem jó hely:) valszeg azért, mert az iroda ahová mentem nem is Párizsban van, hanm mellette...de nem könnyű a franciákkal na, tárgyaláson simán átvált franciára, pocsék békás vicceket sütnek el... amit utána leállnak magyarázni, mert ugye te vagy a hülye, hogy nem érted:)) igaz három:kettő a viccet nem értők javára, de mindegy:)...majd valami touluse-i sztrájk miatt egy órát késett a járat haza Hágába, és még vmi apróságot vártam a sok utazási probléma után, ami meg is jött...
Már leszálltunk a korábban említett vonatról a reptéren Norbival és csekkolunk be, minden ok, amikor beszállás előtt Norbinak mosdóba kell mennie.. khm... utána kellett mennem, mert zárták a kaput.. szóval három a magyar igazság és egy a ráadás:)
remélem idénre letudtam-tudtuk...
remekül hazaértünk, ott sikerült találkozni Luigival és Pepével és Norbi néhány barátjával, megtudni egy csomó újdonságot és együtt örülni az örömhíreknek élőben:) elmenni fogorvoshoz és fodrászhoz, etc...:) két napba belesűrítve mindent...( közben melóztam is. De jó volt pénteken látni a tesómat és az összes unokahúg-öccs kombinációt:)
majd le Veszprémbe, ahol nem sikerült összefutni a barátokkal, de remélem legközelebb lesz rá alkalom.
anyósnál nem volt könnyű, hiszen már érkezéskor szomorú volt, hogy elmegyünk:) de anyám kompenzálta a nagy lazaságával szóval valahogy ezen is túl voltunk.
Iszonyat parában voltam, hogy vajon az első hazaút után hogyan viseljük a visszajövetelt.. nos jelentem: kurvajól... Aki igazán ismer az tudja, hogy mennyire biztonságmániás vagyok... és ezt az érzést otthon nem kaptuk meg az elmúlt 2-4 évben... itt sincs kolbászból a kerítés, de nem hiszitek el mennyivel jobb érzés reggel a nyugiban betekerni és Norbi kisimult arcába nézni este a párnán:)
most egyedül vok itthon, mert Norbi nyelvsuliban van, ez az első alkalom kíváncsi vagyok a beszámolóra:)
legyetek jók és ha erre jártok kopogjatok be:)
Pusza:
nóri
