Most egy poszt kimarad a múltról, de ki kell írnom magamból,
tökre utálom, amikor valahol azt olvasom, hogy nehogy már az mondja meg, hogy milyen itthon, aki nem is él itt… hát szerintük mi nem beszélünk az otthoniakkkal, nem azért jöttünk el vagy épp megyünk haza akkor, amikor megyünk, mert nincs elképzelésünk arról, hogy mi van otthon??? Felejtsük, már el a határokat
Akkor, aki nem dolgozik otthon, az nem beszéljen a munkanélküliségről, etc…
Mennyi hülye van, Istenem…
másik tilt a Balaton vagy Horvátország… a víz melegsége, az árak, átbasznak vagy sem…
De komolyan, mindenhol van hiba, csak van ahol látványosabb, valószínűleg nekünk a balatoni lehúzás azért látványosabb, mert az van közel, de ha horvát lennél az lenne láthatóbb..
Ne akarjuk már a kettőt összehasonlítani.. az egyik TENGER, a másik TÓ…
meg nekik jobb a marketingjük, de ennyi, mintha a körte meg a narancs között próbálnál meg igazságot tenni
a napokban reggelente ha edzem, mindig ugyanaz a műsor megy a discoveryn, az a címe, hogy south beach classics…
meg kell néznetek, ha még nem láttátok volna,
a sztori: egy túl a csúcson expornósszőke baba próbál nem szexuális kapcsolatba kerülni a nagydarab, teletetovált fiatal munkás srácokkal(egyébként valójában: Florida egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb klasszikus autókkal foglalkozó dealeréről szól a műsor, de félelmetes:))
először azt hittem rossza csatornán vagyok:P
Sokat beszéltem/tünk mostanában arról, hogy ki miért jön el vagy éppen marad otthon elolvasva két olyan cikket is, ami talán közel áll hozzám, úgy döntöttem, hogy tessssék, íme az én hitvallásom
Vándorcigánynak születtem, a szó legnemesebb értelmében, ha a középkorban élek valószínűleg vándordeák leszek és fát nevelek, mindegy, hogy hol. Nem lenne házam, hazám, autóm, sem menő cuccom, de mindig biztonságban lennék, a magam módján. Ma kozmopolitának hívnám magam, menő szó, mi? Hiszek abban, hogy a világon nem én beszélem a legnehezebb nyelvet, de kétségkívül a leggyönyörűbbet
Már nem élek Európa szívében, mert nem akartam zsebbe fizetni minden járóbeteg rendelés után, hanem vizitdíjat akartam és rendes nyugdíjat, nem az államtól, hanem amit én termelek meg és a templomban őszinte szavakat akartam hallani vasárnap reggelenként nem acsarkodást.
Nem vertem a mellem március 15-én 40 centis kokárdával, de elmentem ételt osztani, amikor szükség volt rá és mindig viszek gyertyát halottak napján az elesett katonák sírjához egyedül és elmorzsolok ezer meg egy könnycseppet, ha hallom Gyurta Daninak jáccák a himnuszt.
Nincs karikás ostorom, nem vagyok betyár és bő gatyát is azért hordok, mert terhes vagyok. De ettől nem érzem magam kevésbé magyarnak, az a hazám és most Hollandia az otthonom.
Utálom Győzikét és nem néztem sosem a Jóban-rosszbant, de nem láttam a körhintát és a Szegénylegényeket, de a torinói lovat sem, de a kedvencem a Roncsfilm. De nem hinném, hogy ettől kevésbé vagyok magyar.
Megvetem a baloldalt, mert nem képes kooperációra, és igazi baloldali eszmék hirdetésére, utálom a jobboldalt mert nem képes őszinte, becsületes hazaszeretetre és példamutató, konzervatív összetartozásra okítani.
Tudom, hogy egy ember nem váltja meg a világot, de hiszem, hogy van még esély arra, hogy egy mezőgazdaságra, turizmusra és egyéb szolgáltatásokra épülő sikeres ország lehessünk, hiszen bár nálunk sok gyönyörű nő van, de hiszek abban, hogy még több tehetség.
Amikor eljöttünk, nekem jó volt, mármint az átlaghoz képest… Norbinak pocsék, az anyámnak lehetetlen… Nem tudok eléggé hálás lenni Istennek, hogy ezen módunkban állt változtatni.
a korrupció mindenhol ott volt… és van is sajnos, nem tudsz egy boltba elmenni, hogy ne futnál szembe valami egetverő vérlázító baromsággal, ha számlát kérsz, hülyének néznek, ha nem fizetsz a dokinak, nem kapsz becsületes ellátást. Az anyám minden alkalommal fizet pedig nincs pénze.
Örülök, hogy az otthonunkban barát lakik és a szívemben a barátaim. Az én rendszerváltásom megtörtént, az a baj, hogy a hazámé még várat magára, remélem, megélem.
Most Norbival és Natalie-val kibővítve próbáljuk meg remélhetőleg sikeresen venni az akadályokat, én szurkolok neki, hogy ha Ő egyszer úgy dönt, otthon lehessen anya, a hazánkban.
Nóri
